XI. fejezet: Koncert előtti meglepetés

Reggel nem a szobánkban ébredtem. Úgy tűnik, hogy ez már rituálé lesz, hogy mindig máshol alszom.
De akkor hol vagyok?-kérdeztem magamtól.
Felültem az ágyon, mert egy ágyon aludtam. Fura. Körülnéztem, sötétbarna parketta, és tört fehér falak. A kanapén Harry aludt.
Aha. Akkor Harry szobájában vagyok.-mondtam megint magamban, aztán leesett a mondat jelentése is. Már megint Harry terhére vagyok.
Felkeltem az ágyból. Vártam a szédülést, de az nem jött. Hál' Istennek hiába voltam tegnap cudarul, annyi piát nem kaptam, hogy másnapos is legyek. Gondolkoztam egy kicsit, majd eszembe jutott, hogy ma van a KONCERT!
Ránéztem az órára, ami kilencet mutatott. Leültem Harry feje mellé a földre, és néztem ahogy alszik. A takaró lecsúszott a válláról, és csak most vettem igazán észre, hogy milyen izmos is. Göndör fürtjei most össze-vissza álltak. Kisimítottam egy tincset a szeme elől, ő pedig elkapta a csuklómat. Kinyitotta szemét, és felnevetett.
-Jó reggelt! Hogy érzed magad?-kérdezte.
-Neked is. Hála neked, semmi bajom.
-Örülök neki.-mondta, még mindig a kezemet fogva, közben pedig a tekintetem fürkészte.
Elpirultam, és nem bírtam semmit kinyögni.
-Ne haragudj, hogy folyton a nyakadon lógok.-mondtam, közben pedig a padlót bámultam.
-Jah, ez semmiség volt. Örülök, hogy segíthettem.
Felült a kanapén, én pedig körbenéztem a szobában.
-Ja azért hoztalak ide, mert gondoltam, ne zavarjátok egymást Nicollal.-mondta, és villantott egy csibészes mosolyt.
-Köszönöm!-motyogtam zavaromban.
Harry felállt a kanapéról, és az ablakhoz lépett.
-A francba!-mondta bosszúsan.
Én is kinéztem az ablakon. Vagy tizenöt centi hó esett az éjjel. Harry az oldalán velem kilépett a nappaliba, majd sorra bekopogott mindenki szobájába. Sorra nyíltak ki az ajtók. Louis lépett ki először.
-Mi van? Már aludni sem lehet?-kérdezte nem a legszebb hangsúllyal.
-Nem lehet. Nézz ki az ablakon, és meglátod, hogy miért.-mondta Niall, aki a szemét dörzsölte.
-Utálom a telet.-panaszkodott Liam.
-Pedig a hógolyó csaták jó bulik szoktak lenni.-mondta Nicol.
-Hogy vagy?-támadtam le a barátnőmet.
-Niall ágyba parancsolt, így hamar elaludtam, és most oké vagyok. De te rosszabbul voltál tegnap, szerintem te többet kaptál mint én. Jól érzed magad?-kérdezte.
-Lehet, de Harrynek köszönhetően én is megúsztam.
-A lányok jól vannak, de készülődnünk kellene, mert sok hó esett, és egyre az arénába kellene érnünk.-mondta Harry.
-Ne haragudjatok, hogy nem figyeltünk oda rátok.-kért bocsánatot Louis.
-Semmi baj!-mondta Nico.
-Felejtsük el!-kontráztam én is.
Sikerült elsőnek lecsapni a fürdőszobára. Fogat mostam, letusoltam. Egy fekete, comb középig érő ruhát, fekete harisnyát, és fekete magassarkú csizmát vettem fel. Majd feltűztem a hajam. Miután végeztem, foglaltam a fürdőszobát Nicolnak. Majd felhívtam a szüleimet, de a tegnap esti kalandot nem részleteztem. Utána pedig lefőztem egy nagy adag kávét hetünknek. Amikor elkészült csészékbe töltöttem, és az asztalra tettem azokat. Mivel nem tudom, hogy ki hogyan szereti, ezért tejet és cukrot is tettem az asztalra. Nicol végzett a fürdőben, odament az asztalhoz, és vett egy csésze kávét. Bordó pólót, fekete dzsekit, és fekete farmert vett fel. 

-Köszönöm Victoria!-mondta

-Szívesen!
Közben a fürdőszobába Liam rohant be.

-Mi a helyzet közted és Niall közt?-kérdeztem, és belekortyoltam a kávémba.
-Hát jól megvagyunk, meg minden.-mondta.
Zavarban volt, tisztán látszott.
-És Harry?
-Kedves nagyon, és sokat beszélgetünk.
-Na, örülök neki.

Nem tudtuk tovább folytatni a beszélgetést, mert jött Louis és elvette a kávéját.
-Köszönöm, hogy megcsináltad helyettem!-mondta és elmosolyodott.
-Igazán szívesen!
Liam végzett, Louis foglalta el a fürdőt. Majd Liam ragadt meg egy csészét.
Majd Niall is bevonult a fürdőszobába Louis után. Mindenki megitta a kávéját, majd bementek a szobájukba pakolni. Nekiálltam mosogatni, majd kattant egy ajtó, és valaki kijött. Tovább mosogattam, majd Harry átkarolt hátulról,és az állát a vállamnak támasztotta.

-Én is kaphatok kávét?-kérdezte.

-Persze, ott van az asztalon. Szolgáld ki magad, nem tudom, hogy hogy szereted.
-Köszönöm. Egy cukor és sok tej. Olyan latte féleség.-mondta.
Kuncogni kezdetem, majd folytattam a mosogatást. Harry csészéjét is elmostam.
-Mivel megyünk a koncertre?-kérdeztem.
-Két autóval is megyünk, mert nem fogunk elférni. Egy XC90 VOLVO CrossOverrel, és egy szintén VOLVO V70-nel. De gondolom ez nem sokat mond neked.-mondta, nekem pedig felcsillant a szemem.

-Na ne! Egy XC90-nel? Mindig is ilyen autót szerettem volna!
-Komolyan?-kérdezte. -Akkor azt nem is mondom, hogy az az enyém.
-Most csak viccelsz, ugye?
-Nem. Barna metál.
-De szép lehet!
-Egyszer elviszlek egy körre, jó? Csak ketten.-kérdezte.
-Komolyan?

-Persze! Miért ne?

-Köszönöm!-mondtam, és nem tudom honnan szereztem bátorságot, de megöleltem.
Meglepődött először, de aztán ő is megölelt. Mennyivel magasabb nálam! Be tudtam bújni az álla alá. 

Niall végzett a fürdőben.

-Most megyek rendbe szedem magam.-jelentette ki Harry.

-Oké!-mondtam, és felnevettem.

Eltörölgettem a csészéket, és elpakoltam azokat. Valaki kopogott az ajtón. A kulcs a zárba volt, ezért kinyitottam.

-Zayn?-kérdeztem meglepetten.  

-Szia Victoria! Igen Zayn vagyok.

Hirtelen köpni nyelni nem tudtam.

-Te...mi...nem is ismerjük egymást.

-Valóban, bár szerintem te már ismersz engem. Én viszont a srácokon keresztül ismerlek téged. Harry részletesen bemutatott téged a telefonban.

-Tényleg? Jaj, gyere beljebb! Adhatok egy kávét?-invitáltam be.

-Köszönöm, igen jól esne.

Az utolsó csésze kávét, amit Danielnek szántam Zayn elé tettem, aki leült a bárszékek egyikére.

Bekopogtam Harryhez a fürdőszobába.

-Harry! Itt van Zayn! 

-Oké! Köszi. Öt perc és ott vagyok.

Leültem Zayn mellé egy székre, és beszélgetni kezdtünk.

-Jó kis meglepetést okoztál. Hogy hogy eljöttél? Nem hittem, hogy veled is fogok találkozni!

-Hát, erre felé jártam, és attól még, hogy kiléptem, attól még szeretem figyelemmel kísérni őket.

-Ez szép tőled!-mondtam.

Harry is csatlakozott hozzánk.

Kezet ráztak, és hátba veregették egymást.

-De jó, hogy itt vagy!-mondta lelkesen Harry.

-Én is örülök, hogy összefutottunk.

-Ismerős hangokat hallok!-lépett ki a szobájából Liam.

-Liam!

-Szia Zayn! Hát te?

-Gondoltam, hogy meglátogatlak titeket.

-Zayn?-csatlakozott hozzánk Niall.

-Niall, haver! De jó, hogy összefutottunk.

-Jaja.

Louis is kezet fogott Zaynnel.

-Zayn! Istenem nem hiszem el!

-Nicol?

Nicol, ahogy én is meglepődött, hogy Zayn tudja a nevét.

-El jössz velünk a koncertre?-kérdezte Liam.

-Szívesen. Persze!

-Akkor menjünk is, már tizenegy óra felé közeledett a mutató.-ajánlotta Daniel, aki most lopakodott be közénk.

Felvettük a kabátokat, és a csizmákat. Felnyaláboltam a táskámat, amit már összepakoltam És kiléptünk a buszból. Niall bezárta a járgányt.

-Nos, Daniel és én fogunk vezetni. Danielé a V60-as, enyém pedig a másik gyönyörűség. Mindenki oda ül, ahová gondolja.-mondta Harry.

Valóban meseszép az autója. Beleszerettem nem csak a srácba, hanem a kocsijába is.

 

Danielhez ült be Niall és Nicol, valamint Louis. Harryhez pedig én és Liam, valamint Zayn.
Harry kinyitotta nekem az anyósülés ajtaját.
-Hölgyem!-mondta majd miután beültem, becsukta az ajtót.
Megkerülte előröl az autót, és beült a volán mögé. Liam és Zayn is beült hátra.

-Niall Nicolt beviszi a VIP szektorba, te pedig velünk jössz fel a színpadra, majd megállsz a hangfalak körül, hacsak nem szeretnél te is fellépni.-mondta Harry.
-Egy táncos úgysem ártana.-szállt be Liam is.
-Nem köszönöm. Tiétek a siker!
-Ahogy gondolod.-mondta Harry.
Az út többi részén rövid megbeszélést tartottak. Az aréna húsz percnyire volt a busztól, de a sok hó miatt úttorlaszok, és dugók alakultak ki. Ezért egy teljes óra lett az út. Tizenkettőkor értünk az arénához. Danielék mögött mentünk végig, ezért nem kellett egymást várnunk. A mélygarázsban egy külön szintet kaptunk. Leálltunk, majd lifttel felmentünk, és bejelentkeztünk. A belső szektorba mentünk utána. Itt kaptunk vizet és gyümölcsöt is. A srácok, és mi is Nicollal igazítottunk a külsőnkön. Majd leültünk a díványokra. A srácok megbeszélést tartottak, majd a koncert előtt negyed órával Niall elkísérte Nicolt a VIP szektorba, de Zayn is Nicollal is maradt.

Értünk jöttek a rendezők, és szó szerint a színfalak mögött mentünk a színpad felé. Az utolsó lépcsőnél megálltunk, és bevártuk Niallt. Majd egy másik segítő jelzett, hogy mehetünk.
-Sok sikert-súgtam Harry fülébe, és nyomtam egy puszit az arcára. Elindultunk fel a lépcsőn. Harry jött velem leghátul, majd még a félhomályban megszorította a kezem, majd csatlakozott a többiekhez. Amikor megjelentek, őrjöngeni kezdett a tömeg. Én ahogy megbeszéltük a hangfalaknál álltam meg.
Elkezdtek játszani és énekelni. Rengeteg számot elénekeltek. Amikor Harry volt a soron, mindig megborzongtam a hangjától. Az utolsó szám után, a srácok meghajoltak, és lepacsiztak az első sorral.

A tini lányok őrjöngtek, és ugráltak.Majd lefutottak a színpadról a tagok. Én is a színfalak mögé mentem velük.

-Isteniek voltatok! Szuper volt!-ujjongtam.

-Köszönjük!-mondták valamennyien.

Nicol és Zayn pár perc múlva csatlakozott hozzánk.