XXV.fejezet: Minden tökéletes

Hihetetlen érzés volt így, kézen fogva sétálni a hóesésben. Viszonylag szótlanul telt az utunk, de annál meghittebben. Harry hüvelykujjával simogatta a kézfejemet és az arcomat fürkészte mosolyogva. Én pedig minden alkalommal elpirultam átható pillantásától. A szálloda előtt megállt, és magához húzott. Ez az egész még annyira új volt, de mégis tökéletes.
-Vickym, velem aludnál?-suttogta a fülembe.
A szívem azonnal maratoni vágtába kezdett, és hála a sötétnek, nem láthatta azt a kis buta vigyort az arcomon.
-Aludj vekem, kérlek!-suttogta bársonyos hangon.
-Rendben.-ennyit bírtam kinyögni, ugyanis Harry puha ajkai vadul lecsaptak az enyémre.
Úgy éreztem, forog velem a világ. Csókjától pedig a mennyekben éreztem magam. Megfogta a kezem, és elindultunk be, a lakosztályunkba.
Mikor beléptünk, akkor sem engedte el a kezem. Louissal találkozott a tekintetünk, és ahogy a kezünkre nézett leesett az álla, de utána azonnal egy széles mosoly ült ki az arcára. Liam is csak mosolygott, mikor Harry lesegítette a kabátom, és magához húzott.
-Rendeltünk kínai kaját.-mondta Louis.-a konyhában találjátok, ha enni szeretnétek.
-Köszönjük.-mosolyogtam.
Bementünk a konyhába, én gyorsan megmikróztam az ételt, majd egy-egy villával a kezemben leültem Harry mellé az asztalhoz.
-Jó étvágyat, Tündérke.
-Új becenevet is kaptam?-kérdeztem széles mosollyal az arcomon.
-Igen.-mondta.-Olyan aranyos, és jószívű vagy mint egy Tündér.
Befejeztük a vacsorát, ami egyénként meglehőtesen finom volt. Utána pedig elmentem letusolni. Jó volt kicsit felmelegedni a meleg víz alatt. A hajamat is megmostam, majd egy vésztartaléknak szánt Victoria Secrets pizsibe bújtam. Utánam Harry vette át a fürdőszobát. A srácok beszélgettek, és Nicolék még mindig nem érkeztek meg.
Bementem a szobámba kicsit pakolni, és írtam egy sms-t a szüleimnek. Kisvártatva Harry kopogott az ajtón.
-Bújj be!-mondtam.
Csibészes mosoly terült el tökéletes ajkain. Leült mellém az ágyra, és átölelte a derekam.
-Átjössz hozzám?-kérdezte.
Egy aprót bólintottam, ő pedig megragadta a takaróm, hátha szükség lenne rá. A többiek felszívódtak, ugyanis nem láttam őket s nappaliban.
Harry szobájában mint mindig, most is rend uralkodott. Ledobta a takarómat az ágyra, majd felém fordult.
-Nagyon csinos vagy. Nem is, hogy is mondhattam ilyen illetlenséget, gyönyörű vagy.-mondta, és elismerően végigmért.
Ettől természetesen fülig vörösödtem. Harryn csak egy fekete rövidnadrág volt, ami valaha talán mackó naci lehetett, és egy fehér rövidujjú, ami láttatni engedte tökéletes izmait és a tetoválásait.
-Szeretlek.-suttogtam.
-Én is szeretlek.-mormolta a vállamba.-Nem vagy álmos? Holnap sokat fogunk repülni.
-De igen.-mondtam, és mintha egy megerősítő jel lett volna, ásítanom is kellett.
-Gyere akkor!-mondta, és hívogatóan az ágy felé intett.
Bebújtam mellé, és közel fészkeltem magam hozzá. Harry betakart a takarójával, és a mellkasára vont. Nyomott egy puszit a hajamba, majd simogatni kezdte a karom.
Emlékszem, amikor előzőleg aludtunk együtt mennyire ügyeltem, hogy ne érjek hozzá, most pedig szinte fájt volna, ha nem von magához.
-Jó éjszakát Tündérke! Aludj jól.-súgta.
-Te is Harry.-mondtam álmosan, de a számon ott virított az a bizonyos levakarhatatlan mosoly.
Lecsukódott a szemem, Harry pedig dúdolni kezdte a Perfectet.

XXIV.fejezet: Egy boldog pár

Mikor felértünk a lakosztályunkba, isteni illatok csapták meg az orrunkat. 

-Hmm! Mi készül itt?-kérdeztem mosolyogva.

-Végre itt vagytok!-fogadott Liam lelkesen, akin egy kötény volt!?

-Nehezen jutottunk ki, ne tudd meg, hogy mi volt a kórház előtt!-mondta Louis-,alig találtam szabad parkolóhelyet.

-Az a lényeg, hogy itt vagytok.-mosolygott Liam is-,hogy érzed magad?-kérdezte nekem szegezve a kérdést.

-Jól köszönöm. De, Liam miből jönnek ezek a fincsi illatok?-kérdeztem.
-Nincs mit, de szerintem mindjárt kész is van.-mondta, és bement a konyhába majd tányérokkal tért vissza.
-Hát úgy gondoltam, hogy hazatérésedre készítek valami finomat.
-De aranyos vagy! Köszönöm!-mondtam.

-Csokitorta!!!!!!-ujjongtam. 

Liam letette az asztalra a tányérokat, és a villákat. Harry azonnal rávetette magát egy tányérra

-Azt hiszem legjobb lesz, ha Nicolnak és Niall is félre teszek.-jegyezte meg Liam bár szerintem csak magának.

-Tényleg, hol vannak Niallék?-kérdeztem.

-Elmentek valahová kettesben. Niall nem mondta meg, hogy hová mennek.-mondta sejtelmes mosollyal a száján.

-Hát jó!-belementem a játékába.

Közben Louis és Harry is megvett egy-egy szelet tortát.

-Fiúk, és Vicky?-kérdezte Liam, és a kezembe nyomott egy tányért.

-De te is vegyél, mert neked se marad, ahogy elnézem őket.-mondtam Liamnek.

-Gyere Vicky, ülj ide.-húzott magához Harry.-Majd beszélhetek veled négyszemközt?-kérdezte suttogva.

-Természetesen.

Kíváncsi vagyok, hogy miről szeretne velem beszélni...

Megettük a tortát, majd Harryvel elmentünk sétálni. Csak lézengtünk az utcákon, mondjuk lehet Harry tudja, hogy hova is megyünk pontosan. 

-Hova megyünk legközelebb, hol léptek fel?-kérdeztem.

-Glasgowban. Repülővel megyünk majd. Holnap délután indulunk, de egyszer le kell szállnunk.

-Értem. Akkor holnap repülünk....szupi!-mondtam lelkesedéssel.

Hamarosan elértünk a parkba, ahol már jártunk. Szinte egész úton hallgattunk. Beértünk a parkba, és leültünk egy padra. Harry felém fordult a padon.

-Vicky, tudom,hogy  ezt már megbeszéltük, és te azt mondtad, hogy nem megy, de én nem bírok várni. Egy hét múlva már nem arra fogok ébredni, hogy kávét iszol a konyhában, vagy, hogy énekelsz miközben zuhanyzol, és nem fogom látni ahogy elpirulsz minden szavamtól. Nem szeretném elvesztegetni azt az időt ami még maradt kettőnknek. Nem érdekel, ha felpofozol.-mondta és közelebb hajolt hozzám. Az arcomon éreztem szédítő illatát. Minden idegvégződésem bizsergett.

-Szeretlek, mondta majd megcsókolt. 

Nem haboztam én sem viszonozni a csókot. Majd felálltunk a padról és a hóesésben álltunk ölelkezve. 

Lenézett rám, hogy mit szólok hozzá, de én csak mosolyogtam. Ennél boldogabb talán soha nem voltam.

-Köszönöm.-suttogta.

-Én köszönöm.-bújtam az álla alá.

-Minden időmet veled akarom tölteni.-suttogta a fülembe.

-Harry, de mi lesz ha mi elmegyünk?

-Természetesen együtt maradunk. Lesz pár fellépésünk Londonban, és igyekszem minél többször meglátogatni.

-Ez baromi jól hangzik.-mondtam.

Még egyszer megcsókolt, majd elindultunk vissza kézen fogva.