XIX. fejezet: Média

Amikor megérkeztünk a szállodához, még mindig sokkos állapotban voltam. Harry kiszállt az autóból, majd kinyitotta nekem az ajtót.
-A parkolóból majd elviszi Daniel az autót, most fent van a srácokkal a szállodában.-magyarázta Harry, hogy elterelje a figyelmem. -Gyere, menjünk fel.-mondta, és megfogta a kezem.
Nem tudtam hova tenni ezt az egészet. Harry Styles a híres énekes, csak úgy megfogja a kezem, megölel az utcán, az ágyamban alszik, figyeli minden mozdulatom. Nem, nem ez nem lehetséges, csak beképzelem ezt magamnak. Egyszerűen csak kedves velem, mint minden rajongójukkal. Nem szabad hagynom, hogy többet képzeljek a helyzetről, mert a végén úgy is beégnék akkor.
Csendben mentünk fel a lakosztályunkba. Amikor beléptünk az ajtón ez a kép fogadott: Zayn és Nicol nevetve beszélgetnek szorosan egymás mellett az egyik kanapén, Niallt majd megüti a guta, de azért próbál ugyanúgy viselkedni. Liam a TV-n kapcsolgatja a csatornákat, Louis pedig Daniellel beszélgetett.
-Hála az égnek, hogy itt vagy!-pattant fel Louis, és megölelt.
Louis az elején kicsit flegmának tűnt, de amint jobban megismertem, kiderült, hogy egy csupa szív-lélek. Mindig ott van, ha kell valakinek a segítség, és Harry mellett ő a másik fő szervező, és persze ő főzi a legfinomabb kávét.
A többiek is abba hagyták azt amit csináltak, és kérték, hogy meséljem el, hogy mi is történt. Persze az ajándék vásárlós részt kihagytam Nicol miatt.
Miután mindent elmondtam, bementem a szobámba, és elterültem az ágyon. Jó volt egy kicsit egyedül lenni. Kisvártatva kopogtak az ajtón. Már megszokásból válaszoltam:
-Gyere, Harry.
Nem tévedtem, Harry jött be a szobámba, és ült le mellém.
-Jól vagy?
-Aha.
-Nem vagy éhes, ettél valamit?
-Nem ettem semmit.
-Akkor gyere! Eszünk egyet a szálloda éttermében!
-Rendben. Köszönök mindent.
-Ez csak természetes.-mondta, és a hajába túrt.
Harry hozzám lépett és megfogta a kezem.
-Gyere ide!-suttogta, és magához húzott.
Nem érdekelt, hogy három perc múlva már illett volna kibontakoznom az öleléséből, egyszerűen jól esett, hogy a karjaiban lehetek.
-Vicky, én szívesen ölelgetlek még, de össze fogsz esni az éhségtől.-mondta csendesen.
Kiléptünk a lakosztályunkból, a többiek pedig fel sem kapták már a fejüket, megszokták, hogy sok időt töltünk együtt Harryvel. Lementünk a földszintre, ahol az étterem is volt. Bementünk, és leültünk egy két személyes asztalhoz. Hamarosan megérkezett hozzánk egy pincér, és letett elénk egy-egy étlapot.
-Szóljanak ha sikerült választaniuk.-mondta tökéletes angol kiejtéssel.
Hála az égnek, az étlap egyik fele szintén angol nyelvű volt. Harryvel mindketten az étlapot bújtuk. Majd amikor mindketten választottunk, Harry leintette a pincért.
-Sikerült választaniuk?
-Igen, köszönjük.-mondta Harry.
-Én spagettit szeretnék kérni.-mondtam.
-Én pedig sült csirkét chilis krokettel.
-Máris hozom.-mondta a pincér, és sietve távozott asztalunktól.
Tíz percen belül kihozták a rendelésünket, és nekiláttunk enni. Egy darabig nem is beszélgettünk, csak élveztük az étel ízét. Harry rendelt nekünk narancs levet is. Miután elfogyasztottuk a vacsit, még maradtunk, és tovább beszélgettünk.
-Ha este Louis megint horkolna, akkor számíts majd rám oké?
-Persze, jöhetsz majd.
Majd hirtelen megszólalt Harry telefonja.

-Szia Rob!
...
-Nem, nem láttam.
...
-Persze, majd figyelek. De ugye nem kezdik ki őt?
...
-Hála az égnek. Köszi Robert.
...
Majd letette.
-Mi történt?
-Amikor mondtam, hogy láttam egy paparazzit délután, nos most az összes hír portál azzal van tele, hogy megöleltelek az utcán.
Hirtelen egy feszültség löket árasztott el. Kétségbe voltam esve.
-És, és ez téged zavar?-kérdeztem akadozva.
-Miért zavarna?
-Hát mert híresség vagy.-mondtam és felrohantam a szobámba.

XVIII.fejezet: Vigyázz!

Beültünk Daniel autójába, egy hét személyes Range Roverbe, aminek természetesen sötétített ablakai voltak. Az utakat nagyjából letakarították már, de az állandó havazás miatt már most vékony hóréteg borította az aszfaltot.❄ Három órára megkapták a srácok a stadiont, ahol fel fognak lépni. A szálloda és a stadion egyébként közel van egymáshoz, röpke negyed óra alatt oda is értünk. Leparkolt Daniel, majd mivel esernyőt nem vittünk, ezért sietősre fogtuk a tempót. Már vártak minket, és megmutatták, hogy merre kell mennünk. Levettük a kabátokat, majd a stadion felé vettük az irányt. A srácok kaptak mikrofont, mi pedig lementünk a már kijelölt helyre, ahol majd a rajongók fognak tombolni holnap. Mire észhez kaptunk Nicollal, a srácok már a függesztett színpadon álltak, és bolondoztak egymással.
-Mit énekeljünk nektek?-kérdezte a miktofonba Louis.
-A Change my ticket-et!-kiabálta Nicol.
-Mit?-kérdezett vissza Niall.
Én is segítettem Nicolnak, hogy a dal címe eljusson a fiúkhoz, együtt ordítottuk a címét.
-Ja oké!-szólt bele a mikrofonba Liam.
Felcsendültek az első dallamok, a srácok pedig énekelni kezdtek.
Nekik mennyivel könnyebb volt a beszéd, mi meg ordítozhattunk nekik. Hirtelen ötlettől vezérelve, odaléptem az egyik hangosítóhoz.
-Kaphatnánk mi is egy mikrofont?
-A hangosító srác kérdőn nézett rám, de azért s kezembe nyomott egyet. 
A dal közben megérkezett a menedzserük is, akit vártak. Odajött hozzánk bemutatkozni.
-Sziasztok! Biztosan ti vagytok Nicol és Victoria. Én Robert Richard vagyok, a srácok menedzsere.-mondta, és kezet nyújtott először nekem.
-Victoria Swiss, nagyon örülök a találkozásnak.
-Nicol Armendy, úgy szintén örülök.-mondta Nicol is, és kezet ráztak Roberttel.
-Én örülök!-mondta, majd a srácokhoz fordult, nála is volt egy mikrofon.-Jól van srácok, csak így tovább! Harry, figyelj a tempóra!
-Robert! De jó, hogy el tudtál jönni!-örült meg Louis a férfinak, aki csak kb. tíz évvel volt idősebb náluk.
-Holnap koncertek van,  még jó, hogy eljöttem, muszáj gyakorolnunk!
-Persze.-válaszolt most Liam.
-Lányok, mi legyen a következő?-kérdezte tőlünk Robert.
-A Summer Love.-válaszoltam.
Majd ezt is elénekelték. Robert állandó utasításokkal és tanácsokkal látta el őket. Így ment még egy órán át, majd szünetet tartottak. A srácok lejöttek a színpadról, miután leeresztették őket. Kaptak a segítőktől vizet, de még nekünk is hoztak. Harry lépett hozzám.
-Na, hogy tetszik?-kérdezte egy nagy mosollyal a száján.
-Egyszerűen nem tudok veletek betellni.
Harry csak nevetett.
-Ha nem gond, akkor el kell mennem. Majd négyszemközt elmondom, oké?
-Oké. Kikísérlek, jó?
-Rendben, köszönöm.
Felvettem a kabátom, Harry ahogy volt, egy kék ingben jött mellettem.
-Hamarosan itt lesz a barátságnapunk Nicollal, és szeretnék neki venni valamit.
-Rendben. Jó keresgélést! És vigyázz magadra, nehogy elvessz nekem! Telefonod megvan?
-Igen köszönöm, Mr. Aggódó.
-Jól van na.-mondta durcásan.
-Aranyos, hogy aggódsz értem.-csúszott ki a számon.
-Igen?-kérdezte Harry kihívóan, majd látta, hogy magam alatt vágom a fát, ezért közelebb lépett hozzám, és megölelt. Én is átkaroltam a derekát, a vállát nem tudtam volna, mert olyan magas hozzám képest. Belefúrtam az arcom a mellkasába, és belélegeztem szédítő illatát. Majd amikor az ölelés hosszúsága kezdett volna kínos lenni, inkább elengedtem őt. Egymással szemben álltunk, és egymás szemét fürkésztük. Nem tudtam betelni arcának látványától. Tudtam, hogy nem szabda hagynom, hogy megtörténjen, de már úgy is késő, hiszen teljesen belezúgtam.
-Hát akkor jó vásárlást!-mondta, és elsimított az arcomon egy hópihét. Keze nyomán égett a bőröm.
-Köszönöm , de siess  be, mert még megfázol, és akkor holnap nem hallhatják a rajongóitok azt a csodás hangodat.
-Rendben. Szia!-mondta, majd sarkon fordult. Én is elindultam megkeresni az első buszmegállót. Hamar meg is láttam egy buszt, és felugrottam rá, remélve, hogy a központ felé tart. Szerencsémre pont arra ment. Jegyetváltottam gyorsan, és kerestem egy szabad helyet. Nem volt most tömve a busz, úgy mint tegnap. Az ablak mellett találtam is egy üres helyet. Leültem, és néztem a hóesést. A gondolataim akaratlanul is Harry felé kalandoztak el.  Ahogy éjjel mellettem aludt, a pillantásai, a mély, búgó hangja, a féloldalas mosolya, a göndör haja... A nagy ábrándozásomban majdnem fennmaradtam a buszon, a centerhez érve. Gyorsan felpattantam, és idejében sikerült leszállnom. Egy darabig csak bolyongtam az utcán, töprengve, hogy mit vegyek Nicolnak. Majd egy ékszerüzlet kirakata megragadta a figyelmem. Ugyanis megláttam egy hangjegyes fülbevalót, egy hozzá illő karkötővel. Bementem hát, és meg is vettem, de még maradtam egy kicsit nézelődni. Rengeteg szép ékszert láttam, de végül nem vettem semmit. Kiléptem az üzletből, és megint kerestem egy buszt, hogy majd visszamegyek a srácokhoz, a stadionba. Közben már elmúlt egy óra is. Hirtelen megpillantottam egy buszt, és rohanni kezdtem. Felszálltam, és jegyet váltottam. Leültem, majd tíz perc utazás után, amikor a környék egyre ismeretlenebb lett, tudatosodott bennem, hogy bizony rossz buszra szálltam fel. Hát hiába, az embernek másodszor már nem lehet szerncséje. Az első megállónál le is szálltam. Megnéztem a menetrendet, de csak két óra múlva indult a következő busz az olimpiai stadion felé. Elkeseredésemben lerogytam a padra. A hóeséstől már kezdett vizes lenni a hajam. Próbáltam leinteni egy taxit, de mindengyik foglalt volt. Megnéztem az órám, már kettő óra is elmúlt. Éhes voltam, fáztam, és teljesen elvesztem. A srácok már biztosan végeztek, és a szállodában vannak. Elővettem a telefonom, és ekkor vettem észre, hogy összesen tizennégy nemfogadott híváson volt. Hat Harrytől, három Nicoltól és Louistól, egy-egy Liamtől, és Nialltöl. Visszahívtam Harryt.
-Vicky, istenem! Végre! Hol vagy? Jól vagy?-kérdezte megkönnyebbülve.
-Harry, ne haragudj, hogy nem vettem fel a telefont. Rossz buszra szálltam fel, és fogalmam sincs, hogy hol vagyok.
-Jó. Nyugodj, meg, nem lessz semmi baj. Louis, a GPS adataiból be tudod mérni, hogy hol van?-kérdezte Louistól.-Louis beméri, hogy hol vagy, és azonnal megyek érted. Ne nagyon menj sehova! Tarts ki, indulok.-mondta, és sietősen lerakta a telefont.
Megfogadtam Harry tanácsát, és visszaültem a padra. Hamarosan egy fekete autó parkolt le mellettem. Letekerte egy alak az ablakot, és kihajolt az ablakon.
-Szia, Cica, kell egy fuvar?-kérdezte, egy harmic körüli nem túl szimpatikus férfi.
-Hagyjon békén!-emeltem fel a hangom.
-Nyugalom, Cica, nem harapok.-mondta egy gonosz mosoly kíséretében, és kikapcsolta a biztonsági övét, gondolom, hogy majd ki fog szállni, ezért futni kezdtem. Egyszer hátranéztem, de akkor már nem követett, de nem mertem visszamenni oda. Ekkor egy fekete Range Rovet fékezett le mellettem. Harry szállt ki belőle. Annyira féltem, és annyira örültem, hogy látom. Észre se vettem, hogy sírok, csak akkor, amikor Harry magához vont, és szorosan átölelet.
-Csst! Már itt vagyok. Semmi baj. De mi a baj? Mi történt?-kérdezte aggódva.
-Egy férfi állt meg mellettem autóval.-mondtam szipogva.
Nem is kellett folytatnom, Harry értette, hogy milyen szándékai lehettek.
-Itt vagyok, biztonságban vagy már.-mondta, és megsimogatta az arcom.
Majd gyorsan kinyititotta nekem az ajtót, és finoman belökött, és ő is beszállt.
-Ne haragudj, de láttam egy paparazzit.
-Semmi gond.
Harry még nem indította el az autót. Magához húzott, és szorosan átölelt. Egy puszit nyomott a hajamra.
-Jaj, Vicky! Annyira megijesztettél! 

Az utat egy ülésen tettük meg. Harry mellett ülve kicsit megnyugodtam. Egyik karjával átkarolt, és simogatta a hátam.
-Köszönöm, Harry, ha te nem jössz értem nem is tudom mit csinálok. És ne haragudj!
-Semmi gond nincs, nem kell bocsánatot kérned. Az a lényeg, hogy itt vagy.

XVII. fejezet: Reggeli készülődés

Úgy éreztem magam, mintha az egész éjszaka, mindössze egyetlen óra lett volna. Louis horkolása miatt Harry mellettem aludt. Apropó Harry! Harry békésen szunyókált mellettem. A karja a hasamon, a feje pedig az én párnámon volt. Ő se aludt jól az éjjel. A kezét leemeltem a hasamról, és kibújtam az ágyból. Harry azonnal elfoglalta a teljes ágyat. Kiosontam a nappaliba, ahol már Nicol, Niall, Liam és Louis is kint volt.
-Jó reggelt!-köszöntem nekik.
-Neked is!-köszöntek vissza.
-Harry?-kérdezte Louis.
-Az ágyamban húzza a lóbőrt.
-De miért?
-A fél hajnalt végighorgoltad, és nem bírt megmaradni a szobájában, nálam pedig kicsit már halkabb volt a horkolásod.
-Miről beszélsz?-kérdezte Liam.
-Hát ti messzebb vagytok Louis szobájától.
-Én se hallottam.-mondta Nicol.
-Azt gondoltok amit akartok!-mondtam bosszúsan.
-Ne haragudj, Vicky!-mondta Louis.
-Semmi gond, nem tehetsz róla.
Mintegy végszóra, Harry a szemét dörzsölve, és ásítva lépett ki a szobámból.
-Louis, mondd te előző életedben elefánt voltál?-kérdezte Harry.
-Bocsi haver, tényleg, csak irtó fáradt voltam. -szabadkozott Louis.
-Nem gond. Vicky befogadott hajnalban.-mondta, és játékosan oldalba bökött a könyökével, ugyanis mellettem állt.
-Mi a mai program?-kérdezte Nicol.
-Mivel holnap koncert, ezért ma próbálni fogunk.-adta meg a választ Liam.
-Az csak a kérdés, hogy ti velünk jöttök, vagy megint várost néztek?-kérdezte Niall.
-Én szívesen elmegyek veletek.-mondta Nico.
-Én is.-válaszoltam.
-Oké! Most van nyolc óra, Daniel egy óra múlva itt lesz értünk.-jelentette be Louis, aki a telefonját nyomkodta, valószínűleg Daniellel SMS-ezett.
Mindannyian bementünk a szobáinkba, illetve valaki elfoglalta a fürdőszobát. A bőröndöm és a szekrény között megtett ideg beteg rohangálásomban próbáltam eldönteni, hogy mit vegyek fel. Csak ekkor jutott eszembe, hogy nem ártana, ha megnézném milyen idő van odakint. Elhúztam a függönyt, és kitártam az ablakot, ugyanis szellőztetni is kell. A hó éjjel is esett, de most szerencsére alább hagyott.❄ A hideg szél szinte azonnal megcsapott, ezért gyorsan vissza is csuktam az ablakot. A szellőztetést majd megoldom akkor, amikor a fürdőszobában leszek.

A hidegre való tekintettel egy vastag barna farmert készítettem ki, alá egy harisnyát, biztos ami biztos, ne fázzak. Egy drapp színű garbó mellett szólt még a választásom. Egy fekete kötött pulcsit is kikészítettem az ágyamra. Megragadtam a neszesszerem, és reménykedve, hogy nem foglalt a fürdő, bekopogtam az ajtón.
-Még öt perc és végzek!-hallatszott Liam válasza.
-Oké!-válaszoltam.
Leültem addig a kanapéra a nappaliba. ☕ Louis kávét főzött a konyhában, ezért az illat belengte az egész lakosztályt.
Liam végül tényleg hamar végzett, egy törölközőt a dereka köré csavart, és így jött ki a fürdőből, majd egyenesen a szobájába ment be.
Bezártam magam mögött az ajtót, és megnyitottam a vizet. Levetkőztem gyorsan, és beálltam a zuhany alá. Hiába élveztem volna ki a meleg víz jótékony ellazító hatását, sietnem kellett, mert a többiek is szerettek volna már jönni.
-Liam, az ég áldjon meg, mit csinálsz ennyi ideig?-kérdezte bosszúsan Haz.
-Már nem Liam van bent, hanem Victoria.-hallottam Louis hangját, én pedig remegtem a nevetéstől.
-Ja, akkor bocsi Vicky, fürödj csak!
-Nem, én bocsi, nem akartam eléd bevágni.
-No problem!
Gyorsan letusoltam magamról a hab fürdőt, és egy törölközőt tekertem magam köré. Fogat mostam, összekapkodtam a cuccaimat, és kiléptem a gőzből. Harry az ajtóban állt, és egy pillanatra elidőzött tekintete rajtam. Elpirultam, majd gyorsan a szobámba mentem. Bent alaposabban megtörölköztem, megfésülködtem, és felöltöztem. A tükör előtt egy minimális sminket vittem fel az arcomra. Csak egy kis száj fény, alapozó, és szempilla spirál.Lófarokba felkötöttem a hajam, és kimentem a konyhába. Elvettem a kávémat, és csatlakoztam Liamhez, Nicolhoz és Niallhöz, akik szintén a kávéjukat iszogatták. A fürdőből Louis lépett ki, Harry végzett már, pár perc múlva mindketten csatlakoztak hozzánk. Felvettük a csizmáinkat, és a táskáinkkal a kezünkben kiléptünk a lakosztályunkból. Lesétáltunk a szálloda elé, ahol már várt minket Daniel.

XVI. fejezet: Városnézés és egy rögtönzött esti koncert

Nicollal még maradtunk egy kicsit a nappaliban, és pihentünk. Én olvastam, ő pedig zenét hallgatott. Majd fél óra múlva felvettük a kabátokat, és a csizmákat, és útra keltünk. Az elején, csak lézengtünk Helsinki utcáin. Majd Nicol megpillantott egy fodrász üzletet.
-Menjünk be! Kérlek! Már otthon is el akartam menni fodrászhoz!-rágta a fülemet Nicol.
-Hát jó! Ha ennyire szeretnéd!
-Sziasztok!-köszönt ránk egy velünk egyidős lány, amikor beléptünk.
-Szia!-köszöntünk egymás után Nicollal.
-Miben segíthetek?-kérdezte kedvesen?
-Hm...Újra tudnád festeni a hajam alját?-kérdezte Nicol az ombre hajára utalva.
-Persze!
-Nekem pedig vágnál egy kicsit a hajamból?-kérdeztem.
-Igen.
-Akkor veled kezdek-mondta a lány, és rám nézett.-Megmossam a hajad, vagy szárazon szeretnéd, ha vágnék belőle?
-Inkább szárazon, ha nem baj.
-Rendben.
A lány vágott a hajamból pár centit, majd Nicol haja alját is újra szőkítette. Fizettünk, majd kisétáltunk az üzletből az új hajunkkal.
-És most merre?-kérdezte Nicol.
-Nézzük meg a közeli nevezetességeket, ha már itt vagyunk.
A telefonomon nyitottam egy google mapot, és kerestem egy közeli híres épületet.
-Uspenskin Katedrális.-mondtam
Nicol a telefonom fölé hajolt, hogy megnézze.
-Ez nincs is messze! Menjünk nézzük meg!
Útra keltünk, és a mobilom segítségével, és kerestünk egy buszmegállót. Az első buszra, csak negyed órát kellett várnunk. Felszálltunk, vettünk egy-egy jegyet a katedrálisig, majd leültünk egy szabad ülésre. A busz zsúfolt volt, alig találtunk ülő helyet, már négy óra elmúlt, és sokan most végeztek a munka helyükön. Igaz nem sokat voltunk a szabadban, de így is fáztunk már, a buszon pedig egész meleg volt. Én ültem az ablak mellett, és csendben néztem a hóesést. 20 perc buszozás után leszálltunk. Megcsapott minket a hideg levegő, ezért siettünk is be az épületbe. Egy kis csoporthoz csatlakoztunk, akikkel volt egy idegen vezető. Végigjártuk az egész katedrálist, összesen másfél óra alatt. Éppen indultunk kifele, hogy majd fogunk magunknak egy buszt vagy egy taxit, amikor megszólalt a telefonom. Louis hívott.
-Szia Vicky! Hol vagytok? Most végeztünk, és felveszünk titeket.
-Szia Louis! Az Uspenskin Katedrális előtt állunk.
-Oké. Ne mozduljatok onnan, megkeresünk titeket.
-Köszönjük!-mondtam majd letettem a telefont.
-Értünk jönnek a srácok.-jelentettem ki.
-De hát ez szuper!
Behúzódtunk a katedrális oldalába, hogy ne ázzunk el a hótól, ami idő közben rázendített. Húsz perc múlva egy fekete Range Rover parkolt le előttünk. Niall nyitotta ki nekünk belülről az egyik hátsó ajtót. Bemásztunk hátra, ami igaz kicsit nehezen ment.
-Mit csináltatok?-kérdezte Harry.
-Hát sétálgattunk a belvárosban, majd megnéztük a katedrálist.-válaszoltam.
-Na, akkor jól elütöttétek az időt.-mondta kedvesen Liam.
-És ti elfáradtatok?-kérdezte Nicol.
-Egy kicsit igen. Hosszú volt a megbeszélés.-mondta Louis.
Az út további részét viszonylag csendben tettük meg. Louis leállt a szálloda mélygarázsába, majd lifttel felmentünk a földszintre, majd fellépcsőztünk a szobánkig. Levettük a kabátokat és a csizmákat, a srácok pedig levetették magukat a kanapékra. Nicol neki állt teát főzni, én pedig az ablakon keresztül néztem a hóesést. Nicol amikor lefőtt a tea csészékbe töltötte, majd a nappali asztalára vitte a csészéket. Majd cukrot, és citromlevet is hozott. Leültünk mi is a fiúkhoz. Mindegyikünk elkészítette a teáját, majd iszogatni kezdtünk. Miután megittuk Nicol elmosogatott. Louis pedig bement a szobájába arra hivatkozva, hogy nagyon elfáradt. Liam bekapcsolta a tv-t, és kapcsolgatott, keresve egy nem finn nyelvű csatornát, amit persze nem talált, ezért bosszúsan kikapcsolta azt. Niall a hűtő előtt állt, pontosabban a feje ki se látszott belőle. Nicol elment hajat mosni, mert a hótól vizes lett a haja. Harry a mobilját nyomkodta. Én pedig olvastam.
Az utazás miatt mindenki fáradt volt, ezért vacsora után, ami a szálloda éttermében volt, mindenki elment letusolni. A nappaliban még egy darabig elvoltunk, beszélgettünk, majd kilenc óra magasságában lassan elvonultunk a szobáinkba. Már pizsamában voltam, ezért a könyvemmel a kezemben rávetettem magam az ágyamra. Még olvastam egy órát, majd a sorok kezdtek összefolyni, ezért inkább letettem a könyvet. Lekapcsoltam az éjjeli lámpámat, és bebújtam az ágyamba. Majd elaludtam.
Hamarosan arra ébredtem, hogy valami monoton mormogást hallok. Megnéztem az órát, még csak hajnali fél egy volt. A fejemre húztam a párnámat, de a hang mintha még hangosabb lett volna. Bedugtam a fül hallgatómat, de még azon keresztül is hallottam a hangot. Egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy mi ez a hang. Mivel aludni úgysem tudtam, ezért csendben kiosontam a szobámból, és bekopogtam Harryhez, aki a mellettem levő szobában aludt. Pontosabban csak próbált ő is aludni. Amikor benyitottam hozzá, éppen a párnáját fogta a fejéhez.
-Mi ez a zaj?-kérdeztem.
-Louis horkol.
-Hú, de ez mennyire hangos!
-Nekem mondod?-kérdezte cinikusan.
-Oké, oké. Nálam egy fokkal jobb.
-Te szerencsés. Már ez megy éjfél óta.
-Huh.
-Menj is, próbálj meg aludni.
-Rendben. További jó éjszakát!-köszöntem el.
-Neked is.-mondta, majd visszamentem a szobámba.
Visszabújtam az ágyamba, de még mindig túl hangos volt Louis horkolása. A fejemre húztam a paplant, és megpróbáltam visszaaludni, sajnos kevés sikerrel. Kisvártatva valaki kopogott. Majd Harry dugta be a fejét az ajtón.
-Átjöhetek hozzád aludni?-kérdezte, kezében a párnájával és takarójával.-Egyszerűen nem lehet elviselni.
Harry szobája köztem és Louisé között volt, ezért nála hangosabb volt a Louis által adott koncert.
-Persze, gyere csak.-mondtam.
Azt hittem, hogy Harry hozza a matracát, és majd arra fekszik, a földön, de nem így történt, hanem mellém furakodott be. Arrébb húzódtam, hogy elférjünk mindketten. Ez az egész helyzet annyira lehetetlen és zavarba ejtő, de mégis vicces volt. Becsuktam a szemem, és a nevetést visszafojtva próbáltam nem hozzáérni Harry vállához, ami majdnem hogy lehetetlen volt. Harry még egy kicsit mocorgott, a párnáját igazgatta, majd visszafeküdt a hátára. 

-Itt egy fokkal halkabb.-jelentette ki nyugodtan, és sóhajtott egyet.

-Örülök neki.-mondtam egy kis éllel a hangomban. Persze közben a szívem a maratoni táv lefutása utáni ütemen vert.

-Ja, amúgy bocsi. De ugye nem baj? Mert ha ez neked kínos akkor visszamegyek a szobámba a matracért. 

-Egy kicsit az, de maradj csak, kibírom.-mondtam nevetve.

-Akkor jó. Érezd ezt megtiszteltetésnek, nem sok lány mellet alszok.

-Hát ismerek pár lányt, akik ölni tudnának érted. 

-Igen?-kérdezte incselkedve.

-Igen.-mondtam, közbe persze teljesen elpirultam, hiszen Harry az arcomat nézte, a lábával pedig finoman megrúgott.

-Na jó, aludjunk!-jelentettem ki, holott nagyon szívesen beszélgettem vele, de attól tartottam, hogy az elég kínos lett volna már számomra.

-Jó éjszakát neked is! Aludj jól.-mondta, és az oldalára fordult nekem háttal.

-Neked is.-szóltam, és én is így tettem.