XXII.fejezet: Minden zavaros

Az egész éjszakát egyhuzamban átaludtam, ami nálam ritkaságnak számít. Reggel amikor felébredtem kipihentnek éreztem magam. Kikászálódtam az ágyból és az ablakhoz léptem, hogy egy kis oxigént juttasak a szobába. Úgy ahogy voltam, pizsiben kimentem a nappaliba, de senkit sem találtam ott. A konyhába menetem, ahol egy cetlit találtam:

Vicky, Harry! Elmentünk reggelizni az egyik kávézóba. Ti aludjatok csak.
Harry, a kocsi kulcsa az asztalodon van. Egyre érjetek a csarnokba, ezt üzeni Robert. Mi már nem megyünk vissza. Legyetek jók!  -Puszi Louis.

Ezek szerint Harryvel ketten maradtunk a hotelben, és minden jel arra mutat, hogy még alszik. Gondoltam akkor én veszem át Louis helyét, és nekiálltam elkészíteni a kávénkat. Amikor elkészültek visszamentem a szobámba a cuccaimért, és a fürdő felé vettem az irányt. Fél óra múlva már felfrissülve iszogattam a kávém egy bordó ruhában. Még volt egy csomó időnk, az óramutató a tizenegyesen állt.
Elmosogattam, majd írtam egy üzenetet Louisnak, hogy minden rendben, és megtaláltam az üzenetét. Ezután pedig felhívtam a szüleim. Körülbelül egy órát beszéltem velük. Amikor elköszöntem tőlük, akkor lépett ki Harry a szobájából a szemét dörzsölve.
-Jó reggelt!-köszöntem.
-Neked is. A többiek?
Nem válaszoltam, inkább a kezébe nyomtam Louis cetliét.
-Értem. Okés. És te mit szeretnél csinálni?-kérdezte.
-Hm, készítettem kávét, azt idd meg, utána pedig menjünk le reggelizni.
-Jól hangzik.-mondta rekedtes hangon, és a csészéért nyúlt. Megitta, majd ő is rendbe szedte magát.
Húsz perc múlva a hotel éttermében ültünk, és palacsintáztunk. Jó lett volna megbeszélni a tegnap estét, de én nem akartam előhozni a témát.
Már befejeztük az evést, amikor Harry megköszörülte a torkát, és belekezdett.
-Öhm, Vicky, a tegnap este, hát tudod sajnálom. Nem akartalak letámadni.
-Semmi gond.
-Örülök, hogy ezt mondod, mert én már régóta vártam arra a csókra.-mondta huncut mosollyal a száján.
-Én is élveztem, jó volt. De nem hiszem, hogy ez közted és közted működne. Nem akarom tönkretenni a barátságunk.
-Rendben, akkor várok. Türelmes típus vagyok.-mondta angyali mosollyal.
-Gyere, menjünk fel.-mondtam.
Harry fizetett, és felmentünk a lakosztályunkba. Már dél volt, ezért lassan szedelőzködtünk, és elindultunk a mélygarázsba, az autóért. Beültünk a Range Roverbe, és elindultunk az aréna felé. 

Harry óvatosan vezetett, ugyanis az utak eléggé csúsztak. Háromnegyed egyre megérkeztünk, és Harry leparkolt. Nagynehezen sikerült megtalálnunk a srácokat. Nicollal elköszöntünk a fiúktól. Harrynek adtam egy puszit az arcára, a többieket pedig megöleltem. Nicol is hasonlóképpen tett, csak ő Niallnek adott puszit. Mégegszer sok sikert kívántunk nekik, majd egy belsős segítségével elmentünk a belső szektorba.
Ekkor futottak fel a színpadra. Integettek, majd Harry bemutatkozott.
-Sziasztok! Mi vagyunk a One Direction.
A rajongók sikongattak, majd a srácok mondtak még pár szót, és elkezdték a koncertet. 

Nem is igazán tudtam figyelni. Egész végig Harryt néztem, és töprengtem a tegnap estén és a mai napon. Azt mondta, hogy vár rám.

XXI.fejezet: Megoldások

Kiléptem a lakosztályunkból, és kisiettem a szállodából. Fejemre húztam a kapucnit, a hó még mindig esett. Elindultam a havas úton, remélve, hogy hamarosan Harry nyomára akadok. Elővettem a telefonom, és újra megpróbáltam elérni, de semmi. Mivel nem igazán ismerem Helsinkit, ezért csak lődörögtem az utcán. Már húsz perce sétálhattam, amikor egy park szerűségbe tévedtem. Lerogytam a legközelebbi padra, és a könnyeim már megint megeredtek. Kitudja Harry hol van most, vagy mit csinál, és most minden miattam van. Ha nem tévedek el, nem kell utánam jönnie, nem fotózzák le velem, és most nem kellene bújkálnia.
Ebben a pillanatban egyáltalán nem érdekelt, hogy esik a hó és hideg van, hogy lehet megfázom, hogy minden járókelő megbámul. Csak az lebegett a szemem előtt, hogy Harryvel mi van. Az se érdekel, ha örökre haragudni fog, csak ő legyen boldog.
Éppen fel akartam állni a padról, amikor két erős kéz fogta meg a vállam. Én pedig az ijedségtől eg hatalmasat sikítottam.
-Na mi az? Elmenekülsz előlem, és amikor rádtalálok még a dobhártyám is kiszakítod?-mondta nevetve egy ismerős hang.
Hirtelen nyugalom öntött el. Itt van, nincs semmi baja és most is viccelődik. Felpattantam, és a nyakába borultam.
-Harry.-csak ennyit bírtam kinyögni. A könnyeim Harry kabátját áztatták, de ezek örömkönnyek voltak.
-Mi a baj?-suttogta.
-Semmi, csak örülök, hogy itt vagy.
-Mindig itt leszek neked.-mondta, én pedig mellkasába fúrtam az arcom.
Olyan jó volt karjai közt lenni, érezni szédítő illatát. Visszaültünk a padra, szorosan egymás mellé, én pedig vállára hajtottam a fejem, Harry pedig az ujjainkat kulcsolta össze.
-Hol voltál?-kérdeztem.
-Csak sétálgattam a környéken.
-Ne haragudj, hogy olyan gyerekesen viselkedtem, és köszönök mindent.
-Ugyan, Vicky, ez természetes.
-Nem haragszol?-kérdeztem félve.
-Nem.
-Lesz pár nem fogadott hívásod...
-Te kerestél?-kérdezte melegséggel a hangjában.
-Igen.
Harry elővette a mobilját a kabátjából, de az nem reagált semmire.
-Basszus, lemerültem, ezért nem tudtál elérni.-mondta dühösen.
-Azt hittem azért nem veszed fel, mert haragszol.
-Dehogy is.-mondta kedvesen.
Pár percig csendben ültünk a padon. Még mindig egymás kezét fogva, és néztük a hóesést. Majd Harry a szemembe nézett, és elmosolyodott. Arcunk közt pár centi volt csak. Közelebb hajolt, ezzel áthidalva a maradék távolságot is és megcsókolt. Nem akarotasan csókolt, inkább gyengéden. Tudtam, hogy ezt nem lenne szabad, de mit sem törődve a vészcsengővel a fejemben, hagytam, hogy meleg ajkai az enyémekre tapadjanak. Nem tartott sokáig a csók, utána viszont kínos csend következett. 

Majd Harry törte meg a hallgatást.
-Gyere menjünk vissza, holnap koncert.
-Rendben.
Csendben tettük meg az utat a szállodáig. Mindketten zavarban voltunk, és szerintem Harry sem tudta ezt a csókot hova tenni. Mikor felértünk a lakosztályunkba hasonló kép fogadott, mint amikor elmenetem. A srácok rendeltek pizzát, ami ott illatozott az asztalon.
-Vicky, Harry, kértek pizzát? Még meleg!-kínált minket Louis.
-Nem kérek köszönöm, nem vagyok éhes.-mondtam.
Harry megköszönte, majd elvett egy szeletet a dobozból.
Csak arra vágytam, hogy a melegvíz alá állhassak. Bementem a szobámba a cuccaimért. A fürdőszoba felé, mosoly jelent meg az arcomon. Niall és Nicol egymáshoz közel ülve ültek a kanapén, és meghitten beszélgettek. Bementem a fürdőbe, bezártam az ajtót, majd beálltam a víz alá. Élveztem, ahogy a csontjaim felengedtek. Amikor végeztem belebújtam a hosszú pizsimbe, és kiléptem a gőzből. Mivel hosszú napom volt, ezért el is köszöntem a srácoktól, és bementem a szobámba. Bebújtam az ágyamba, és azonnal elnyomott az álom. Valami még rémlik, hogy Harry leült az ágyam szélére, de lehet, hogy csak álmodtam az egészet.

XX.fejezet: Miért minden ilyen bonyolult?

Nem volt kedvem megvárni, míg a lift leér, ezért inkább a lépcső felé vetem az irányt, és siettem, nehogy Harry utolérjen. Miért nem lehet minden egyszerűbb? Igazából bele se merek gondolni, hogy mit gondol rólam most Harry. De most nem is igazán érdekel. Miközben igyekeztem nem elesni lépcsőn a könnyeim megállíthatatlan patakként folytak végig az arcomon. Csak abban reménykedtem, hogy minden rendbe jön majd. Megállt a lift a szintünkön, én pedig mintha üldöztek volna, ki a liftből, és rohanni kezdtem. Beestem az ajtón, és meg sem várva a többiek reakcióját bemenekültem a szobámba, és magamra zártam az ajtómat. A könnyeim továbbra is patakzottak. Elhasaltam az ágyon, ami még mindig Harry illatát őrizte. Ez a tény pedig egyáltalán nem könnyítette meg a helyzetem. Igazából nem is értettem, hogy miért most borultam ki, hisz Harry egész nap velem törődött. Szerencsésebb lány nem is lehetnék, de most már úgy is mindent elszúrtam. Tudtam, hogy ezt a lépést meg kellett tennem egyszer, és ez most következett el. Nem hagyhattam, hogy Harry még jobban a szívembe költözzön. Annak úgy sem lett volna jó vége. Csak a fájdalom és csalódás maradt volna. De mit is hihettem volna, hisz ő egy világsztár, koncertjei vannak, fellépésekre jár, a rajongóival kell törődnie. Én pedig csak egy vagyok a sok százezer rajongóik közül, csak egy átlagos gimis lány.
A merengésből egy kopogás rázott fel.
-Harry, hagyj békén!-mondtam kicsit durván.
-Vicky, Louis vagyok. Bejöhetek?
-Gyere.-mondtam, és az ajtóhoz léptem, hogy kinyissam azt.

Majd vissza is feküdtem az ágyamra.
-Mi történt?-lépett be Louis és ült le az ágyamra.
-Semmi.-adtam meg a tömör választ.
-Nem úgy tűnik. Akkor nem sírtad volna pirosra a szemed.
-Hagyjuk.
-Ahogy akarod. Igazából két okból jöttem. A fontosabbat már megbeszéltük, de Nicol és Niall is aggaszt. Emlékszel mielőtt Zayn meg nem jelent milyen jól kijöttek egymással?
-Igen. Nico kedvence mindig is Niall volt, nem tudom, most miért pártolt át Zaynhez.
-Beszélnél vele? Nekem nem érdekem, hogy Niallel legyenek együtt, de hogy is mondjam. Zayn mióta kilépett rossz útra tévedt.
-Ezt hogy érted?-kérdeztem dühösen, és letöröltem a könnyimet.
-Hát ezt nem szabadna elmondanom. De ti már úgy is sok mindent látatok ez idő alatt, szóval mindegy is. Zayn szeretett volna szóló karrierbe kezdeni, de azt nem gondolta át, hogy ez mennyi plusz teherrel is jár. Állítólag egyre többször nyúl szerekhez, vagy keresi az alkohol társaságát.
-Jesszusom!-szörnyedtem el.
-Tudod, hogy ezt nem azért mondtam, hogy ne kedveljétek Zayn-t is, csak azért féltem Nicolt.
-Rendben köszönöm.
-Te pedig ne legyél letörve! Olyan helyesek vagytok együtt. Használjátok ki az időt. És egy baráti megjegyzés: Harry régóta nem volt ilyen felszabadult, mint mióta itt vagytok.-mondta, és kacsintott.
-Köszönöm Louis!-mondtam hálálkodva.
-Ugyan, igazán nincs mit Vicky!-mondta, majd közelebb ült hozzám, és megölelt.
Vállába fúrtam az arcom. Nem volt olyan mint Harrynél, de Louisra nem is úgy tekintek mint Harryre. Louis inkább olyan nekem, mintha a bátyám lenne.
-Én megyek is, te pedig gondolkozz el azon amit mondtam rólatok.-mondta, és az ajtóhoz lépett.
-Rendben. Köszönöm még egyszer Louis!
-Örülök, hogy segíthettem!-mondta, felmutatta a hüvelykujját, majd becsukta maga mögött az ajtót.

Kinyitottam az ablakot, hogy jöjjön be egy kis friss levegő. A hó még mindig esett. Kicsit kihajoltam az ablakon, és néztem a járókelőket. Amikor kezdtem fázni, visszacsuktam az ablakot.
-Szia! Minden oké?-kérdezte Nicol, miután rávetődött az ágyamra.
-Nagyjából.
-Az előbb még nem úgy tűnt.-vont kérdőre.
-Tudom. Majd helyrejön minden.
-Rendben. De szólj, ha bármiben tudok segíteni!-mondta, majd ő is megölelt.
-Na de mi a helyzet veled és Niallel?-kérdeztem óvatosan.
-Minden rendben.
-És Zayn?
-Öhm, hát Zayn...jobban megismertük most egymást, és most kicsit vele lógok többet.
-Azt látom, de mi van a megbolondulok Niallért éneddel?
-.....
-Őt se hanyagold el szerintem. Amikor éppen kezdett beléd habarodni, akkor pártolsz el tőle?
-....
-Csak ígérd meg, hogy elgondolkozol rajta.
-Rendben.-mondta lehajtott fejjel.
-A többiek mit csinálnak?-kérdeztem, de főleg Harryre voltam kíváncsi.
-Hát Louis ugye most jött tőled, szóval őt nem tudom. Niall a szobájában van, Harry amióta felrohantál nem jött meg. Zayn már elment, Liam pedig gitározik a szobájában, azt hiszem egy új dalon dolgozik.
-Értem, köszönöm.-mondtam higgadtan, de Harry miatt igenis aggódtam. Remélem nem csinál semmi butaságot.
-Nem jössz ki hozzánk?-kérdezte Nico.
-De igen. Egy pillanat és megyek.
Felkaptam a telefonom, és Harry névjegyére mentem. Kicsörgött. majd a hangposta kapcsolt be. Újra próbáltam, de nem vette fel. Kimenetem a nappaliba, de nem maradtam ott, hanem a kabátomért léptem. Visszamentem elköszönni, Louival összenéztünk, ő pedig bátorítón rám mosolygott.