Fél hétkor megérkeztünk Írország fővárosába, Dublinba. Megálltunk egy parkolóban.
-Menjünk már el egy bárba, elvileg az ír sörözők jók!-vetette fel Louis.
-Én benne vagyok!-mondta Liam, aki a telefonját bűvölte.
-Oké!-lelkesedett be Niall is.
-Csajok, Harry?-kérdezte Louis.
Nicollal egymásra néztünk, és bólogattunk.
-Sajnálom srácok, de én fáradt vagyok, holnap nem akarok nyúzott lenni.-mondta Harry.
-Nem baj.-szólt Liam.
Felvettük a kabátokat, csizmákat. Hallottam, ahogy még Harry mond valamit.
-Vigyázzatok a lányokra!-mondta.
-Persze!-válaszolt Niall.
Elindultunk, és a helyiek segítségével találtunk egy sörözőt. A homlokzatra az volt kivilágított betűkkel kiírva, hogy Irish Pub.
Bementünk, és kellemesen csalódtam. Nem volt cigi füst, és rendezett volt minden. Egy hoszú pult volt középen, körben pedig asztalok sorakoztak. Egy hatalmas hangfalból pedig zene szólt. Levettük a kabátokat, Nicolnak megint segített Niall. Felakasztottuk a kabátokat egy fogasra. Majd leültünk egy asztalhoz. Beszélgettünk, majd Liam megkérdezte, hogy ki mit kér. Én nem tudtam, hogy mit kérjek, ezért Liam azt mondta, hogy hoz majd nekem is valamit.
Tíz perc múlva visszatért Liam poharakkal egyensúlyozva. Mindenki elé letett egyet.
-A hely kultúr, de a kiszolgálás baromi lassú!-háborgott.
Beleittam a koktélomba, mert az kaptam.
-Mi ez?-kérdeztem.
-Gyümölcs zselés cucc egy kis alkohollal.
Éreztem, hogy elég erős. De azért lassan legyűrtem. A hangulat jó volt, rengeteget beszélgettünk, és röhögcséltünk. A következő körért Niall ment el. Nicol melé ültem, és elsuttogtam neki a pasiügyeket. Nagy volt a hangzavar, ezért a többiek nem hallhatták. Egy DJ számát adták éppen, amibe beleremegett a padló.
Niall is visszatért, még egy adag alkohollal. Megint körbeadták a poharakat. Nekem valami iszonyat rossz ízű ital jutott. De a srácok, akik már kicsit túl vidámak voltak, mert ők már a harmadik italukat is megitták, addig cseszegettek, amíg meg nem ittam.
Egy tíz perc múlva fel akartam állni, de forgott velem a világ.
-Nem nézel ki túl jól!-ordította Nicol nekem címezve a mondatot.
-Rosszul is érzem magam.
-Gyere ki a levegőre! Attól jobb lesz. Én is szédülök, nyugi.
Felálltunk és kimentünk az épületből az utcára. A hideg levegő tényleg jót tett, de amint visszamentünk hányingerem lett. A srácok is már becsiccsentettek. De tudták hol a határ, ezért abbahagyták az alkoholizálást. Fél óra szenvedés után fizettünk, és visszaindultunk a buszhoz. A séta jót tett, de még mindig szédültem. Menet közben találkoztunk, egy velünk korabeli társasággal, akik hangosan rögögtek. Az egyikőjük valami olyasmit kezdett énekelni, hogy ma még nem ittunk semmit. Bementünk a buszba. Levettem a kabátom, és lerúgtam a csizmámat. Le kellett ülnöm a kanapéra. Nicol is csatlakozott hozzám.
-Azt a rohadt! Nagyon szarul érzem magam!-panaszkodott.
-Hát én is elmondhatom ugyan ezt.
A srácok hangosan röhögtek, és rögbi meccset kezdtek nézni a tv-ben. Nicolt Niall elküldte aludni, hogy attól majd jobban lesz. Nekem viszont sürgősen a mosdóba kellett jutnom. A vécé fölé hajoltam, és rókáztam. Majd vizet fröcsköltem az arcomra. Ettől kicsit jobban éreztem magam. Kiöblítettem a szám, és leültem a fürdőszoba csempére.
-Vicky! Jól vagy?-kérdezte egy ismerős hang.
-Nem igazán.-válaszoltam.
-Bejöhetek?-kérdezte a hang gazdája, Harry.
-Aha.-nyögtem, mert megint megszédültem.
Kinyílt az ajtó, és Harry lépett be.
-Jesszusom, Vicky! Te irtó sápadt vagy!-mondta.
Legugolt mellém.
-Mit érzel?
-Fáj a fejem, forog a világ, és hányingerem van.
-Jól van, cssst, hamarosan elmúlik.-mondta, és kitűrte a hajamat az arcomból.
-Köszönöm.-motyogtam.
-Hozok vizet jó?-kérdezte, az ilyenkor segíteni fog.
-Bármit, csak jobb legyen.
-Nincs sok hátra, ígérem.-suttogta.
Kiment a fürdőből.
-Ti meg mi a szart itattatok Vickyvel? És Nicol hol a csudába van? Őt meg elhagytátok?-kérdezte, de nem éppen a leghalkabban.
-Nyugi, nincs semmi. Nicolt Niall elküldte aludni. Gondolom Victoria is a lóbőrt huzza.-flegmázott Louis.
-Aha, akkor miért ül holtsápadtan a fürdőszoba padlóján?-kérdezte bosszúsan.
-Nem bírja ezekszerint az alkoholt.-mondta Louis.
-Elment az eszetek? Még csak most 18. Hogy a szarba bírná a piát? Nem fiú, hogy a haverjaival hetente kocsmába menjen!-rivallt rájuk.
-Bocsi.-nyögte ki Louis.
Harry a szóváltás után egy pohár vízzel és egy fehér tablettával tért vissza.
-Miattam ne vessz össze a barátaiddal.-mondtam.
-De ha látnád magad! Nem úgy értettem, de rohadtul sajnállak. Tudom, hogy milyen rossz érzés.
-Semmi baj, te mondtad, hogy hamarosan jobb lesz.
-Ettél valamit mostanában?
-Egy szendvicset dél körül.
-Oké. Egy joghurtot szerinted le fogsz tudni gyűrni?
-Ne hiszem.
-Pedig jó lenne. Üres hasra nem szabad fájdalomcsillapítót bevenni.
-Hoznál egyet nekem?-kérdeztem.
-Persze szépségem.-mondta, és kilépett az ajtón.
Mit mondott? Szépségem? Vagy már halucinálok is.
Harry egy kanállal és egy gyümölcsös joghurttal tért vissza. Odaadta nekem, én pedig megettem.
-Köszönöm!-mondtam és hálásan néztem rá.
-Nincs mit. -mondta.
Leült mellém, és dúdolni kezdett valamit. Vártunk negyed órát, addig pedig oldalrafeküdtem. Harry a fejemet az ölébe vonta, és simogatta a hajam.
-Ha gondolod mostmár beveheted a fájdalomcsillapítót. Ez mindig szokott segíteni.-mondta, és odaadta a poharat és a gyógyszert, miután felültem.
-Tessék.-mondta.
Az ujjaink összeértek, én pedig mohón rávetettem magam a vízre. Lenyeltem a gyógyszert, és visszadőltem az ölébe.
-Szólj ha elálmosodsz!-mondta. Egyébként benéztem Nicolhoz is, alszik. Ő vagy jobban bírja az alkoholt, vagy mást kapott mint te.
-Örülök neki, remélem ő jobban van mint én, de valószínű, hogy ő mást kapott.
-Biztos jobban van már ő is.-mondta, és megfogta a kezem.
Egy darabig hallgattunk, de a szívem ide-oda vert. Harry Styles a kezemet fogja!
-Mindjárt jobb lesz!-mondta.
A szempilláim kezdtek elnehezülni. Egy darabig még nézegettem az arcát. Ő is engem nézett. Majd lecsukódott a szemem. Éreztem ahogy Harry a karjába vesz, és bevisz valahová. Gondolom a szobámba.
-Menjünk már el egy bárba, elvileg az ír sörözők jók!-vetette fel Louis.
-Én benne vagyok!-mondta Liam, aki a telefonját bűvölte.
-Oké!-lelkesedett be Niall is.
-Csajok, Harry?-kérdezte Louis.
Nicollal egymásra néztünk, és bólogattunk.
-Sajnálom srácok, de én fáradt vagyok, holnap nem akarok nyúzott lenni.-mondta Harry.
-Nem baj.-szólt Liam.
Felvettük a kabátokat, csizmákat. Hallottam, ahogy még Harry mond valamit.
-Vigyázzatok a lányokra!-mondta.
-Persze!-válaszolt Niall.
Elindultunk, és a helyiek segítségével találtunk egy sörözőt. A homlokzatra az volt kivilágított betűkkel kiírva, hogy Irish Pub.
Bementünk, és kellemesen csalódtam. Nem volt cigi füst, és rendezett volt minden. Egy hoszú pult volt középen, körben pedig asztalok sorakoztak. Egy hatalmas hangfalból pedig zene szólt. Levettük a kabátokat, Nicolnak megint segített Niall. Felakasztottuk a kabátokat egy fogasra. Majd leültünk egy asztalhoz. Beszélgettünk, majd Liam megkérdezte, hogy ki mit kér. Én nem tudtam, hogy mit kérjek, ezért Liam azt mondta, hogy hoz majd nekem is valamit.
Tíz perc múlva visszatért Liam poharakkal egyensúlyozva. Mindenki elé letett egyet.
-A hely kultúr, de a kiszolgálás baromi lassú!-háborgott.
Beleittam a koktélomba, mert az kaptam.
-Mi ez?-kérdeztem.
-Gyümölcs zselés cucc egy kis alkohollal.
Éreztem, hogy elég erős. De azért lassan legyűrtem. A hangulat jó volt, rengeteget beszélgettünk, és röhögcséltünk. A következő körért Niall ment el. Nicol melé ültem, és elsuttogtam neki a pasiügyeket. Nagy volt a hangzavar, ezért a többiek nem hallhatták. Egy DJ számát adták éppen, amibe beleremegett a padló.
Niall is visszatért, még egy adag alkohollal. Megint körbeadták a poharakat. Nekem valami iszonyat rossz ízű ital jutott. De a srácok, akik már kicsit túl vidámak voltak, mert ők már a harmadik italukat is megitták, addig cseszegettek, amíg meg nem ittam.
Egy tíz perc múlva fel akartam állni, de forgott velem a világ.
-Nem nézel ki túl jól!-ordította Nicol nekem címezve a mondatot.
-Rosszul is érzem magam.
-Gyere ki a levegőre! Attól jobb lesz. Én is szédülök, nyugi.
Felálltunk és kimentünk az épületből az utcára. A hideg levegő tényleg jót tett, de amint visszamentünk hányingerem lett. A srácok is már becsiccsentettek. De tudták hol a határ, ezért abbahagyták az alkoholizálást. Fél óra szenvedés után fizettünk, és visszaindultunk a buszhoz. A séta jót tett, de még mindig szédültem. Menet közben találkoztunk, egy velünk korabeli társasággal, akik hangosan rögögtek. Az egyikőjük valami olyasmit kezdett énekelni, hogy ma még nem ittunk semmit. Bementünk a buszba. Levettem a kabátom, és lerúgtam a csizmámat. Le kellett ülnöm a kanapéra. Nicol is csatlakozott hozzám.
-Azt a rohadt! Nagyon szarul érzem magam!-panaszkodott.
-Hát én is elmondhatom ugyan ezt.
A srácok hangosan röhögtek, és rögbi meccset kezdtek nézni a tv-ben. Nicolt Niall elküldte aludni, hogy attól majd jobban lesz. Nekem viszont sürgősen a mosdóba kellett jutnom. A vécé fölé hajoltam, és rókáztam. Majd vizet fröcsköltem az arcomra. Ettől kicsit jobban éreztem magam. Kiöblítettem a szám, és leültem a fürdőszoba csempére.
-Vicky! Jól vagy?-kérdezte egy ismerős hang.
-Nem igazán.-válaszoltam.
-Bejöhetek?-kérdezte a hang gazdája, Harry.
-Aha.-nyögtem, mert megint megszédültem.
Kinyílt az ajtó, és Harry lépett be.
-Jesszusom, Vicky! Te irtó sápadt vagy!-mondta.
Legugolt mellém.
-Mit érzel?
-Fáj a fejem, forog a világ, és hányingerem van.
-Jól van, cssst, hamarosan elmúlik.-mondta, és kitűrte a hajamat az arcomból.
-Köszönöm.-motyogtam.
-Hozok vizet jó?-kérdezte, az ilyenkor segíteni fog.
-Bármit, csak jobb legyen.
-Nincs sok hátra, ígérem.-suttogta.
Kiment a fürdőből.
-Ti meg mi a szart itattatok Vickyvel? És Nicol hol a csudába van? Őt meg elhagytátok?-kérdezte, de nem éppen a leghalkabban.
-Nyugi, nincs semmi. Nicolt Niall elküldte aludni. Gondolom Victoria is a lóbőrt huzza.-flegmázott Louis.
-Aha, akkor miért ül holtsápadtan a fürdőszoba padlóján?-kérdezte bosszúsan.
-Nem bírja ezekszerint az alkoholt.-mondta Louis.
-Elment az eszetek? Még csak most 18. Hogy a szarba bírná a piát? Nem fiú, hogy a haverjaival hetente kocsmába menjen!-rivallt rájuk.
-Bocsi.-nyögte ki Louis.
Harry a szóváltás után egy pohár vízzel és egy fehér tablettával tért vissza.
-Miattam ne vessz össze a barátaiddal.-mondtam.
-De ha látnád magad! Nem úgy értettem, de rohadtul sajnállak. Tudom, hogy milyen rossz érzés.
-Semmi baj, te mondtad, hogy hamarosan jobb lesz.
-Ettél valamit mostanában?
-Egy szendvicset dél körül.
-Oké. Egy joghurtot szerinted le fogsz tudni gyűrni?
-Ne hiszem.
-Pedig jó lenne. Üres hasra nem szabad fájdalomcsillapítót bevenni.
-Hoznál egyet nekem?-kérdeztem.
-Persze szépségem.-mondta, és kilépett az ajtón.
Mit mondott? Szépségem? Vagy már halucinálok is.
Harry egy kanállal és egy gyümölcsös joghurttal tért vissza. Odaadta nekem, én pedig megettem.
-Köszönöm!-mondtam és hálásan néztem rá.
-Nincs mit. -mondta.
Leült mellém, és dúdolni kezdett valamit. Vártunk negyed órát, addig pedig oldalrafeküdtem. Harry a fejemet az ölébe vonta, és simogatta a hajam.
-Ha gondolod mostmár beveheted a fájdalomcsillapítót. Ez mindig szokott segíteni.-mondta, és odaadta a poharat és a gyógyszert, miután felültem.
-Tessék.-mondta.
Az ujjaink összeértek, én pedig mohón rávetettem magam a vízre. Lenyeltem a gyógyszert, és visszadőltem az ölébe.
-Szólj ha elálmosodsz!-mondta. Egyébként benéztem Nicolhoz is, alszik. Ő vagy jobban bírja az alkoholt, vagy mást kapott mint te.
-Örülök neki, remélem ő jobban van mint én, de valószínű, hogy ő mást kapott.
-Biztos jobban van már ő is.-mondta, és megfogta a kezem.
Egy darabig hallgattunk, de a szívem ide-oda vert. Harry Styles a kezemet fogja!
-Mindjárt jobb lesz!-mondta.
A szempilláim kezdtek elnehezülni. Egy darabig még nézegettem az arcát. Ő is engem nézett. Majd lecsukódott a szemem. Éreztem ahogy Harry a karjába vesz, és bevisz valahová. Gondolom a szobámba.
Nagyon tetszett ez a rész is :)
VálaszTörlésMeglepetés a blogomon :3
http://rosszdontes.blogspot.hu/2016/01/dorothy-blog-award.html