XXV.fejezet: Minden tökéletes

Hihetetlen érzés volt így, kézen fogva sétálni a hóesésben. Viszonylag szótlanul telt az utunk, de annál meghittebben. Harry hüvelykujjával simogatta a kézfejemet és az arcomat fürkészte mosolyogva. Én pedig minden alkalommal elpirultam átható pillantásától. A szálloda előtt megállt, és magához húzott. Ez az egész még annyira új volt, de mégis tökéletes.
-Vickym, velem aludnál?-suttogta a fülembe.
A szívem azonnal maratoni vágtába kezdett, és hála a sötétnek, nem láthatta azt a kis buta vigyort az arcomon.
-Aludj vekem, kérlek!-suttogta bársonyos hangon.
-Rendben.-ennyit bírtam kinyögni, ugyanis Harry puha ajkai vadul lecsaptak az enyémre.
Úgy éreztem, forog velem a világ. Csókjától pedig a mennyekben éreztem magam. Megfogta a kezem, és elindultunk be, a lakosztályunkba.
Mikor beléptünk, akkor sem engedte el a kezem. Louissal találkozott a tekintetünk, és ahogy a kezünkre nézett leesett az álla, de utána azonnal egy széles mosoly ült ki az arcára. Liam is csak mosolygott, mikor Harry lesegítette a kabátom, és magához húzott.
-Rendeltünk kínai kaját.-mondta Louis.-a konyhában találjátok, ha enni szeretnétek.
-Köszönjük.-mosolyogtam.
Bementünk a konyhába, én gyorsan megmikróztam az ételt, majd egy-egy villával a kezemben leültem Harry mellé az asztalhoz.
-Jó étvágyat, Tündérke.
-Új becenevet is kaptam?-kérdeztem széles mosollyal az arcomon.
-Igen.-mondta.-Olyan aranyos, és jószívű vagy mint egy Tündér.
Befejeztük a vacsorát, ami egyénként meglehőtesen finom volt. Utána pedig elmentem letusolni. Jó volt kicsit felmelegedni a meleg víz alatt. A hajamat is megmostam, majd egy vésztartaléknak szánt Victoria Secrets pizsibe bújtam. Utánam Harry vette át a fürdőszobát. A srácok beszélgettek, és Nicolék még mindig nem érkeztek meg.
Bementem a szobámba kicsit pakolni, és írtam egy sms-t a szüleimnek. Kisvártatva Harry kopogott az ajtón.
-Bújj be!-mondtam.
Csibészes mosoly terült el tökéletes ajkain. Leült mellém az ágyra, és átölelte a derekam.
-Átjössz hozzám?-kérdezte.
Egy aprót bólintottam, ő pedig megragadta a takaróm, hátha szükség lenne rá. A többiek felszívódtak, ugyanis nem láttam őket s nappaliban.
Harry szobájában mint mindig, most is rend uralkodott. Ledobta a takarómat az ágyra, majd felém fordult.
-Nagyon csinos vagy. Nem is, hogy is mondhattam ilyen illetlenséget, gyönyörű vagy.-mondta, és elismerően végigmért.
Ettől természetesen fülig vörösödtem. Harryn csak egy fekete rövidnadrág volt, ami valaha talán mackó naci lehetett, és egy fehér rövidujjú, ami láttatni engedte tökéletes izmait és a tetoválásait.
-Szeretlek.-suttogtam.
-Én is szeretlek.-mormolta a vállamba.-Nem vagy álmos? Holnap sokat fogunk repülni.
-De igen.-mondtam, és mintha egy megerősítő jel lett volna, ásítanom is kellett.
-Gyere akkor!-mondta, és hívogatóan az ágy felé intett.
Bebújtam mellé, és közel fészkeltem magam hozzá. Harry betakart a takarójával, és a mellkasára vont. Nyomott egy puszit a hajamba, majd simogatni kezdte a karom.
Emlékszem, amikor előzőleg aludtunk együtt mennyire ügyeltem, hogy ne érjek hozzá, most pedig szinte fájt volna, ha nem von magához.
-Jó éjszakát Tündérke! Aludj jól.-súgta.
-Te is Harry.-mondtam álmosan, de a számon ott virított az a bizonyos levakarhatatlan mosoly.
Lecsukódott a szemem, Harry pedig dúdolni kezdte a Perfectet.