XX.fejezet: Miért minden ilyen bonyolult?

Nem volt kedvem megvárni, míg a lift leér, ezért inkább a lépcső felé vetem az irányt, és siettem, nehogy Harry utolérjen. Miért nem lehet minden egyszerűbb? Igazából bele se merek gondolni, hogy mit gondol rólam most Harry. De most nem is igazán érdekel. Miközben igyekeztem nem elesni lépcsőn a könnyeim megállíthatatlan patakként folytak végig az arcomon. Csak abban reménykedtem, hogy minden rendbe jön majd. Megállt a lift a szintünkön, én pedig mintha üldöztek volna, ki a liftből, és rohanni kezdtem. Beestem az ajtón, és meg sem várva a többiek reakcióját bemenekültem a szobámba, és magamra zártam az ajtómat. A könnyeim továbbra is patakzottak. Elhasaltam az ágyon, ami még mindig Harry illatát őrizte. Ez a tény pedig egyáltalán nem könnyítette meg a helyzetem. Igazából nem is értettem, hogy miért most borultam ki, hisz Harry egész nap velem törődött. Szerencsésebb lány nem is lehetnék, de most már úgy is mindent elszúrtam. Tudtam, hogy ezt a lépést meg kellett tennem egyszer, és ez most következett el. Nem hagyhattam, hogy Harry még jobban a szívembe költözzön. Annak úgy sem lett volna jó vége. Csak a fájdalom és csalódás maradt volna. De mit is hihettem volna, hisz ő egy világsztár, koncertjei vannak, fellépésekre jár, a rajongóival kell törődnie. Én pedig csak egy vagyok a sok százezer rajongóik közül, csak egy átlagos gimis lány.
A merengésből egy kopogás rázott fel.
-Harry, hagyj békén!-mondtam kicsit durván.
-Vicky, Louis vagyok. Bejöhetek?
-Gyere.-mondtam, és az ajtóhoz léptem, hogy kinyissam azt.

Majd vissza is feküdtem az ágyamra.
-Mi történt?-lépett be Louis és ült le az ágyamra.
-Semmi.-adtam meg a tömör választ.
-Nem úgy tűnik. Akkor nem sírtad volna pirosra a szemed.
-Hagyjuk.
-Ahogy akarod. Igazából két okból jöttem. A fontosabbat már megbeszéltük, de Nicol és Niall is aggaszt. Emlékszel mielőtt Zayn meg nem jelent milyen jól kijöttek egymással?
-Igen. Nico kedvence mindig is Niall volt, nem tudom, most miért pártolt át Zaynhez.
-Beszélnél vele? Nekem nem érdekem, hogy Niallel legyenek együtt, de hogy is mondjam. Zayn mióta kilépett rossz útra tévedt.
-Ezt hogy érted?-kérdeztem dühösen, és letöröltem a könnyimet.
-Hát ezt nem szabadna elmondanom. De ti már úgy is sok mindent látatok ez idő alatt, szóval mindegy is. Zayn szeretett volna szóló karrierbe kezdeni, de azt nem gondolta át, hogy ez mennyi plusz teherrel is jár. Állítólag egyre többször nyúl szerekhez, vagy keresi az alkohol társaságát.
-Jesszusom!-szörnyedtem el.
-Tudod, hogy ezt nem azért mondtam, hogy ne kedveljétek Zayn-t is, csak azért féltem Nicolt.
-Rendben köszönöm.
-Te pedig ne legyél letörve! Olyan helyesek vagytok együtt. Használjátok ki az időt. És egy baráti megjegyzés: Harry régóta nem volt ilyen felszabadult, mint mióta itt vagytok.-mondta, és kacsintott.
-Köszönöm Louis!-mondtam hálálkodva.
-Ugyan, igazán nincs mit Vicky!-mondta, majd közelebb ült hozzám, és megölelt.
Vállába fúrtam az arcom. Nem volt olyan mint Harrynél, de Louisra nem is úgy tekintek mint Harryre. Louis inkább olyan nekem, mintha a bátyám lenne.
-Én megyek is, te pedig gondolkozz el azon amit mondtam rólatok.-mondta, és az ajtóhoz lépett.
-Rendben. Köszönöm még egyszer Louis!
-Örülök, hogy segíthettem!-mondta, felmutatta a hüvelykujját, majd becsukta maga mögött az ajtót.

Kinyitottam az ablakot, hogy jöjjön be egy kis friss levegő. A hó még mindig esett. Kicsit kihajoltam az ablakon, és néztem a járókelőket. Amikor kezdtem fázni, visszacsuktam az ablakot.
-Szia! Minden oké?-kérdezte Nicol, miután rávetődött az ágyamra.
-Nagyjából.
-Az előbb még nem úgy tűnt.-vont kérdőre.
-Tudom. Majd helyrejön minden.
-Rendben. De szólj, ha bármiben tudok segíteni!-mondta, majd ő is megölelt.
-Na de mi a helyzet veled és Niallel?-kérdeztem óvatosan.
-Minden rendben.
-És Zayn?
-Öhm, hát Zayn...jobban megismertük most egymást, és most kicsit vele lógok többet.
-Azt látom, de mi van a megbolondulok Niallért éneddel?
-.....
-Őt se hanyagold el szerintem. Amikor éppen kezdett beléd habarodni, akkor pártolsz el tőle?
-....
-Csak ígérd meg, hogy elgondolkozol rajta.
-Rendben.-mondta lehajtott fejjel.
-A többiek mit csinálnak?-kérdeztem, de főleg Harryre voltam kíváncsi.
-Hát Louis ugye most jött tőled, szóval őt nem tudom. Niall a szobájában van, Harry amióta felrohantál nem jött meg. Zayn már elment, Liam pedig gitározik a szobájában, azt hiszem egy új dalon dolgozik.
-Értem, köszönöm.-mondtam higgadtan, de Harry miatt igenis aggódtam. Remélem nem csinál semmi butaságot.
-Nem jössz ki hozzánk?-kérdezte Nico.
-De igen. Egy pillanat és megyek.
Felkaptam a telefonom, és Harry névjegyére mentem. Kicsörgött. majd a hangposta kapcsolt be. Újra próbáltam, de nem vette fel. Kimenetem a nappaliba, de nem maradtam ott, hanem a kabátomért léptem. Visszamentem elköszönni, Louival összenéztünk, ő pedig bátorítón rám mosolygott.